Hallgasd a szelid dalt sziveddel,
érted sír, mert reméli: tetszhet.
Halk és könnyű, mint a lehellet:
moha fölött fut így a csermely.
Ismerted a hangot (s szeretted?):
ragyogását már fátyolozta,
mint bánatos özvegy, de tiszta
büszkesége mit sem felejtett,
s ha őszi szelek hasogatják
nagy fátylát, libbenve mutatja
az ámult szemnek, hogy alatta
csillagként ragyog az igazság.
E hang, hogy újra rátaláltam,
azt mondja: életünk a jóság,
s minden gyűlölség és mohóság
nyomtalan elvész a halálban,
s mondja: a szív egyszerűsége
felett örök glória reszket,
s aranylakodalom a legszebb
s a győzelem-nélküli béke.
Szeresd: szerelem dala, szent hit,
makacs hit ez és nászi ének.
Hisz maga is gyógyul a lélek,
mikor egy másik lelket enyhít!
"Fáradozik" s " az Úrhoz óhajt",
haragtalan tűrés a gyásza,
s oly tündöklő a tanitása...
Hallgasd csak, óh hallgasd a jó dalt.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése